Google maps 3D

2011.szeptember 10.

Végre egy kis szombati szellő... bár munkám még nincs, de a hétvégét most is úgy vártam, mint a messiást. A héten kezdődött ugyanis az iskola a család 4 tagja számára. Tündiéknek az órákra készülés nem könnyű a 2 gyerkőc mellett, úgyhogy mindenki érdekében este korán már fürdés, majd harc a félmeztelen prücskökkel, hogy 8ra már alvó pózba kerüljenek. Általában csak a testi fölényt bevetve lehet őket az ágyba hurcolni - ezt persze legtöbbször nagyonis élvezik.

 

A fürdés után rendszeresen megtalálják Daddy gitárját, és próbálják kibontakoztatni csírázó tehetségüket, mint megtudtam, néhány húr már halálát lelte az elmúlt hónapokban.

 

Meseolvasás, lámpaoltás, majd lassan elcsöndesedik a ház. Természetesen ők mindenféle trükköt bevetnek, hogy húzzák az időt az elalvással, kedvenc mondatuk a „Mommy, nagyon sötééét”, ami nem azt jelenti, hogy a Mommy sötét, hanem a szoba sötét, elméletük szerint beszűrődő fény nélkül halálos veszélynek vannak kitéve. A fürdőszobai villany felkapcsolása általában elég a félelem eloszlatására, de rá kellett jönnöm, mennyire nem könnyű nem álmos gyereket elaltatni... Ezután jön a sokszor éjfélig húzódó óravázlatkészítés. Adam új munkát kapott, minden csupa stressz. Az óratervezetek megírásában 1-2x még én is segédkeztem éjnek évadján, kérdéseket kellett írnom 8.-os gyerekeknek az iskola térképével kapcsolatban – merthogy nekik azt is fejből tudni kell.

A szombati nap viszont nyugisabban indul, lehet(ne) picit tovább aludni, ha ezeket az előnyöket két 4évesnek fel tudnád vázolni, de 7kor már úgyis a tetőtérben garázdálkodnak. Nem sokkal később közös reggeli, programtervezés – mára vásárlás és Startford volt tervben. A TESCO nincs túl messze autóval, de hetente csak 1x jár ki a család, most konkrétan 2 bevásárlókocsinyi cuccot vásároltunk össze, azt hiszem éhezni nem fogok. Reggel mindig gyümölccsel indítok, abból is van egy kevéske.

Stratfordba Adam nélkül mentünk, mint kiderült ma „National Heritage day” volt, úgyhogy nyüzsgött a város a sok kulturális programtól. A városházán is jártunk, aztán végigsétáltunk a főutcákon, Shakespeare szülőházát is megkukkeroltam.

 

Átsétáltunk az Avon hídján, és a part mentén végig, aztán mivel nem volt kedvünk visszafelé is gyalogolni, áthajókáztunk a túlpartra. Az út kb 50 másodperc volt, de az ikrek így is extázisba kerültek. A hajó konkrétan egy piros kurblival működött, amit én hajtottam a hivatásos angol matróz engedélyével, úgyhogy diadalittasan átkurbliztam magunkat a folyó túloldalára.

 

5 perccel azelőtt, hogy visszaértünk volna az autóhoz, zuhogni kezdett az eső, láttunk óriási dupla szivárványt is. Mire hazaértünk Adam isteni vacsit csinált, előétel ráksaláta, aztán valami szószos staket ettem sült krumplival. Amúgyis rámparancsolt a család, hogy egyek többet, mert megállapították a kóros vékonyságomat. Nem értenek ezek semmihez :)