Reggeliző

Álljon itt eme bejegyzés emlékül annak, hogy 5:15kor keltem és angolozással tervezem tölteni a napot.

Lezuhanyoztam, rendet raktam és mindjárt elfogyasztom az egyik kedvenc reggelimet is: fahéjas banános porridge /zabpehely/ melegen. Mmmmmmmmm
A ház ura természetesen nem hagyja ki az élcelődést ezzel kapcsolatban sem, és a kajáim nagy részére rákerült az előkelő nyúlkaja elnevezés. A gyerekek fejében mint "nyuszi-food" él a kifejezés, amit az életben le nem mosok a porridge-ról, annak köszönhetően, hogy a doboz hátulján egy NYÚL van.

Pedig én minden tőlem telhetőt megteszek, hogy tömjem beléjük a sok egészséget.

És most vallomást teszek: eszek. SOKAT. Az elején még nem hitték el az itteniek, merthogy "jajolyanvékonyvagybiztosnemeszeleleget... aztán 1 hét után ezt abbahagyták. És bizony lesz jó néhány dolog ami hiányozni fog az itteni kínálatból, mert sajnos otthon nem lehet megtalálni a polcokon (szóljatok ha mégis):

- paradicsomos bazsalikomos mozzarellaszósz
- chunky humusz
- yorkshire pudding
- black pudding
- a munkahelyemen fellelhető barna kenyér
- indiai samosa
- Nakd szelet
- summer melody szamócás-gyümölcsös zöldtea a teaházból
- Quiche - tojásos omlettszerű pite
- és az a néha becsusszanó 1-1 itteni süti....

A yorkshire pudding-ról annyit, hogy a gyerekek is imádják, ketchuppal, és legutóbb egy művészi alkotás is született belőle, ami Én vagyok, mint Phoebe-től megtudtam.

A zöldségekre persze én beszéltem rá, de könnyen ment.
A horror csak ezután következett, amikoris elkezdte enni az egyik szememet, és az asztal túloldaláról azt hallom, hogy: "Ani, and now i will EAT YOUR EYE AND BLOOD WILL COME OUT AND YOU WON'T HAVE AN EYE!!!!"
:D
Korán kezdi.