Pótolgatós

Éééééésssss

...dolgozok meg önkénteskedek meg bébicsőszködök meg nyelvvizsgára készülgetek meg takarítgatok meg mosok meg cipőt boxolok meg szobát átrendezek meg jövőt alapozok. Meg sokat ábrándozok.



Kellett már egy kis változás a kis padlásteremben. Íme, ezt alkottam a múlt keddi igazi szabadnapomon, amikor az egész nap az enyém volt. Ritka madár az ilyen. Most persze belegondoltam, hogy Ti azt se tudjátok, hogy nézett ki ezelőtt, hát most mindenki képzelje maga elé a MÉH telepet, vagy egy tesco raktárat. Na valami olyasmi. A képen csaltam, mert a bal oldalon tornyokban állnak a dobozok.
Hogy megszerettem én ezt a kis magánterületemet!

Szégyen, nem szégyen, a gyerekek már azt is tudják, mi az a fingópárna. Ezt a videot nektek csináltam sok szeretettel, még a szobarendezés előtt.

Imádnak a szobámba felslisszanni elalvás előtt - a napi rutin úgy néz ki, hogy az iskolából hazaérkezés után rögtön vacsora (svédasztalt megszégyenítő szín- és ízvilág) fürdés, játék, garázdálkodás, olvasás. Na és utána hallom a dobogást a lépcsőn, már tudom, hogy közelednek - elektronikus eszközöket illetve bárminemű ehető dolgot fedezékbe helyezek, és várom, hogy tornádóként végigsöpörjenek a szobán. Általában találnak valamit amit a fejemre, hátamra, tegyenek, esetleg a számba tömjenek, emellett előszeretettel hajlítgatják a különböző végtagjaimat a tér minden irányába, attól függetlenül, hogy az ízület arra anatómiailag képes-e.

Az olvasás már fél éve a mindennapok része, élvezik, hogy egyre gyorsabban megy - meg hát kötelező jellegű is, ami néha nem esik jól. Ezt illusztrálja a következő videó, amin tegnap 10 perces röhögőgörcsöt kaptam... lehet, hogy csak az elfogultság.

Tegnap az Abbey parkban is jártunk, már egyre többet süt a nap végre, kezdenek kiolvadni a fagyott magyar tagjaim - és a fényképezőgépem lencséje is egyre több szép tájat lát megint. Merthogy végre valahára már nem sötétben járok haza a munkából mint valami vámpír, hanem látok kb 3 napsugarat ha a napokat átlagoljuk.
Hurráhurrá!
És már csak 4 réteg kell nem 5!
A helyiek persze dobálják le magukról a ruháikat amint elkezd vékonyodni a felhőréteg az égen, ha már esetleg a nap is látszik, akkor pedig teljes extázisba kerülnek; MINISZOKNYÁBAN láttam egy lányt harisnya nélkül, meg lábujjközös papucsban és spagettipántos nyári ruhában egy másikat a parkban.

Elhalt idegrendszerű deszkázó helyi gyerekek pólóban 

Csak lenne már nyár! Addig pedig extraelfoglaltan, extra hatékonyan töltögetem a kimaradt időt. A fej tele tervekkel, a szív tele nosztalgiával. Már most. Anglia, szeretlek!