2 in 1

Jött az ihlet. Mert a bátyó miatt mindig jön valamilyen ihlet!
Ma egészen pontosan egy e-mail miatt, amiben néhány szösszenetet leírtam a mostanában történtekről, és utólag ránézve úgy ítéltem, hogy a blogban is a helye. Remélem a bátyó nem bánja, hogy megosztom a világgal a neki írt üzenet egy részét.

"Minden nagyon szép és jó a teázóban, egyre rutinosabbnak érzem magam, bár néhány napja bejött a főnök férje, aki szintén főnök, és kb 10 percen belül leejtettem 1 kanalat, rossz dolgot vittem ki az egyik vendégnek, és fejreállítottam egy sütit, de végül semmi baja nem lett. na dehát ilyen ez a murphy, bbáháháá
Emellett múlt héttől kezdve tanársegédként is önkénteskedek a Shipston High Schoolban, magatartásproblémás gyerekekkel foglalkozok főleg, bökdösöm őket, hogy CSINÁJJADMÁ, na persze nem szó szerint, mert nem lehet hozzájuk érni, szabály! de nem is akarok. 
5 természettudományos órán és egy spanyolórán vagyok benn az A héten, a B hét órarendjét még nem tudom, de az is kb ilyen arány. Nagyon élvezem, bár néhány gyerkőc elég gyanúsan néz rám, dehát új elem vagyok, majd megszokják. úgy szólítanak, hogy "Miss" és fura módon nekik tényleg egy felnőtt vagyok, hát nemis csoda, a hetedikesek 12 évesek, én meg 23, az majdnem 2x annyi! Csináltam tanársegédes, szülőknekpózolós fotót is, anyáéknak már elis küldtem, hadd olvadozzanak, hogy untyulupuntyulu, a mi kicsi lányunk milyen szép hivatalos hacukában.




és tényleg ezt csinálták, plusz apa megállapította, hogy felszedtem néhány kilot, ami igaz is. dehát nembánom, mert már jó vékony voltam szeptemberben."

No és a hír: indul a környezetmérnök mesterképzés Szegeden!!!!!!!!!! Kínkeservesen, 2 év után sikerült végre valahára összehozniuk, úgyhogy pályázok ezerrel, készülök a felsőfokú nyelvvizsgára, keverek, kavarok, tervezek, véghezviszek!!! Mert fel fognak venni Szegedre, vagy így, vagy úgy. Ez tény. Mert döntöttem.
Tehát az angliai kalandom vége mostmár nem egy lilából szürkébe, majd feketébe boruló köd, hanem egy gyönyörű szegedi napsugár, ami mutatja az utat a megszokott, nyugodalmat adó, de mégis új szegedi életem felé. És akkor most mindenki mondjon el értem egy imát.