Google maps 3D

Túl az első 4 munkanapomon.
És vajon mit tanultam? Hmm, teát, kávét, forró csokit főzni, kis kannában teát felszolgálni, asztalt törölgetni, szépen megteríteni, takarítani, mosolyogni, mosolyogni, mosolyogni...; és mindezt korabeli egyenruhában. Na erre varrjatok gombot.

A főkötőm egy négyzet alakú kendő, művészet feltenni, és a fufrumat is szépen lenyomja a szemembe, azóta már le is vágtam, ne lábatlankodjon ott. Amúgy kifejezetten élvezem a szoknyát meg a köténykét, főleg, hogy az öreg nénik mindig dicsérgetnek könnybelábadt szemmel. Najó, kicsit költői túlzás, de tényleg mókás, főleg, mikor az utcáról mutogatnak be az üvegen keresztül.

Az első napon csak egy vendéget fröccsentettem le vízzel, és a kasszába is csak egyszer ütöttem be 8 font helyett 80at. Amúgy mindent simán ment, yuhahaha! A munkatársaim nagyon kedvesek, a főnöknő pedig elég pedáns, de ő is nagyon kedves és segítőkész. Az első nap csak 4 órát dolgoztam, azalatt megtanultam a főbb dolgokat, és felvettem életem első rendelését is, 2 hölgyeménytől. Teljesen meg voltak hatódva és azt mondták megtisztelő, de ugyan mondjam már el a szakács mai levesajánlatát – én pedig szépen mosolyogva közöltem, hogy egyelőre fogalmam sincs, de mindjárt kiderítem... aztán szép jó vendég módjára csak teát kértek. A 4 nap alatt már rájöttem, hogy ez a kedvenc vendégtípusom, mert azt 2 perc alatt le lehet zavarni, és az agyi kapacitásom egyelőre jobban díjazza az ilyen típusú egyszerű küldetéseket.

Legtöbbször esznek is a tea mellé, a legkeresetteb a „scone” nevezetű kelt tésztából készült péksüti, van belőle sima, gyümölcsös és sajtos, ezt szeretik az angolkák jammel és vajjal vagy tejszínnel. A sütőben sülve isteni illatokat ereget, úgyhogy biztos nem hiába rendelik sorra. Másik sláger a frissen készült kis szendvicsháromszögek, van garnélás avokádóstól kezdve, tojásos, baconos, mézes sonkáson át szőlős brie sajtosig. És meglepő módon a teljes kiőrlésű kenyér a menő, fehér kenyeret még egy árva lélek sem rendelt.
No és a teák: megtaláltam már a kedvencemet, egy nyugisabb pillanatban főzök is majd le magamnak egy adagot, mert azt szabad, amennyi csak belém fér. Főleg szálas fekete teákat árulunk, de van borsmenta, koffeinmentes rooibos és néhány egyéb különlegesség is; pl egy kézzel készült teagubó, amit üvegkannában kell felszolgálni, ugyanis nézni kell, hogy mikor nyílik ki a filter, mint egy virág. Tök izgi, én még sose láttam ilyet. Egyébként minden más teát homokórával szolgálunk fel, szeretik is a vendégek, mindig játszadoznak vele, meg mondják, hogy oooh dear, milyen rég láttam homokórát.


A legelvetemültebb tea „Lapsang Souchong” névre hallgat és füstöltkolbász szaga van. De mivel az első munkanapomon ketten is kértek belőle ezért arra jutottam, hogy lehet, hogy iható.
Sütiket is árulunk, a paletta nagyon széles, de vetésforgóban megy a dolog, szóval egyszerre van kb 5féle torta, ami naponta változik, muffinok, egy kekszes csokis süti (majdnem olyan, mint a kekszszalámi!! családtagok értik :) ), ez a főnöknő, Reachel családi titkos receptje. Vannak gluténmentes sütik is, de a hagyományos csokitorta, és társai nem maradhatnak el. A mogyorós kávétorta és a répatorta különösen kapós (Anna, itt Rád gondoltam, úgyis tudod miért nyeheh :)).
Szóval az alap italokon kívül (gyümölcslevek, limonádé, szénsavas ratyiságok) összegészében kb ennyi az étlap, ill ezek kombinációi, nem olyan bonyolult. Kezdem már tanulgatni az árakat is, meg a kasszázás is egyre gyorsabban megy. A vendégek 90%-a kifejezetten udvarias és mosolygós, a borravalóval sem fukarkodnak. Az egyik visszajáró vendég még fel is háborodott, amikor visszaadtam neki az 1 fontját.
Imádom, hogy egész nap Glenn Miller és társai szólnak, legszívesebben táncra perdülve hordozgatnám a csészéket, amivel nem vagyok egyedül.. ma a főnöknő is majdnem tánclépésben penderült ki a konyhából. Nagyon feelinges az egész, a dekoráció is olyan, hogy nem tudsz eleget nézelődni.



Minden nap felfedezek valami újat, legutóbb pl a WC falán..hehehehe
Ja és ma életem legtökéletesebb tejhabját is elkészítettem egy forrócsoki rendeléshez . Hangos volt, de hibátlan.

A péntek elég mozgalmas volt, még egy 11 fős szülinapi foglalás is volt, akiknek természetesen ki vette fel a rendelését? Hát persze, hogy én, de minden simán ment, pedig azt hittem 14-15 évesekkel nem lesz egyszerű.
És most jöjjön a dobpergés: a múlt héten az egyik kollegám csoki továbbképzésen volt, és ma 4féle különböző étcsoki-tejcsoki kombinációt kellett hivatalból végigkóstolnom. Azt kell mondanom, hogy a 60% étcsoki, 40% tejcsoki arány a nyerő, de akkor is furcsa a gondolat, hogy csokit ettem. Dehát nem tehetek róla, nem hagyhatom csődbe menni a boltot, mi van ha rossz kombinációt választanak, hajajj..! Tegnap egyébként kaptam muffinokat, amik a nap végén kimaradtak, úgyhogy hazahoztam, Mama, Tündi és a gyerkőcök szépen be is tömték vacsora után.
Az ebédemhez rendszeresen elfelejtek kanalat hozni, ezért a mekdonálcból csórtam 2 fapálcát, és azzal falatoztam a folyóparton. 

Munka előtt ugyanis a héten minden nap volt néhány óra szabadidőm, és addig Stratford utcáit róttam, nézelődtem.

 A piactér

Felfedeztem egy baptista templomot, meg egy imádnivaló utcát, majd lefotózom és az is felkerül. A színházat is körbejártam, gyönyörű, nemcsoda, hát Shakespeare színháza legyen is olyan, hogy majd megszólal.

A nap végén pedig mi következett?

  

Az első fizetésem - "Annet" feliratú borítékban, készpénzben, borravalóstól, mindenestől.
BBBBUUUHAHAHAHAHAHA  :D