A chocolate brownie hatalma

Muszáj, muszáj megörökítenem a mai Chocolate Brownie történetét.

Lizzy, a skót szakácsnéni bizonyos időközönként új receptekkel áll elő, hogy minél több ízlelőbimbót csiklandozzon meg. Így született hát meg a mai étcsokis, gluténmentes brownie, aminek még címkéje sem volt, ma került ki először a tálalószekrényre. A címkegyártásról csak annyit, hogy minden nyomtatott címkével van ellátva, kivéve az új dolgokat, amiket csak simán felfirkantunk egy papírra - hát ezt nem tűrhettem, így néhány hete szabad perceimben, 2 felszolgálás között megalkottam 1-2 esztétikusabbnak vélt címkét, onnantól nem volt megállás. Hivatalos címkegyáros lettem.





A lényeg pedig most következik: délután fél 4 körül betér egy mosolygós férfi, 30 körüli, nyúlánk, kicsit esetlen alak. Egyenesen a tálaló szekrényhez tart, körül sem néz, hogy asztalt keressen magának, csak pásztázza a sok cukrászkölteményt. Végül rábök:
" A chocolate brownie please.. to take away"
Elvitelre kéri tehát a frissen készült browniet, amit a konyhában Timmel gondosan becsomagolunk, fólia, szalvéta, papírzacskó, majd kipenderülök a konyhából, hogy odaadjam neki - addigra híre hamva sincs. No de pár másodperc után megtudom, hogy parkolóórát ment fizetni, kis idő múlva vissza is tér. Az arca gyermekien kivirul amikor megkapja a kis csomagját - majd elkezd téblábolni, jobbra-balra... elvitelre kérte, mostmár mégsem ülhet le?! De a brownie már a kezében, kicsomagolva az orra előtt, le sem tudja venni a szemét róla.
És akkor megállt. A teázó közepén. És a külvilággal mit sem törődve állva elkezdte falatozni a csokis csodát.
És a világ megszűnt létezni.
Mámoros mosoly, pillantás az ajtóra, majd néhány csokimorzsát maga után hagyva elsietett.

Hogy is lesz egy 2 méteres langalétából újra gyerek...