Bábel tornya

Két nyelven beszélni 4 és fél évesen... van ám itt kavar rendesen :)

A kedvenc mondatom története úgy kezdődött, hogy elmentünk a "Stratford Armoury" nevezetű játszóházba.

Millió játék, csúszdák, egymásba nyíló bunkerek - igazi gyerekkánaán, nem volt hát nehéz rávenni a kicsiket az önálló öltözködésre indulás előtt. Egész napos program lévén piknikkosárral felszerelkezve 5-6 óra hosszáig is elvagyunk ott, időnként még én is részese vagyok a játéknak, ha úgy szottyan kedvem (ma másfél óra hosszát töltöttem egy 5 méteres csúszda tetején, és a funkcióm kb kimerült abban, hogy "Anii néééézd" majd, csillógó tekintettel és lobogó hajjal leszáguld Phoebe a csúszdán). Finn nem csúszott, csak mászkált, és a labdákkal játszadozott, mert - mint azt közölte velem - "my feneke hurts..."

Egy röpke pisilés után Finn rájött, hogy a reggeli izgatott öltözködésben nem vett fel alsógatyát.

"Ani!! I didn't put my gatyád on..."

:D :D









Az indulás előtti órák nem éppen egyszerűek, tekintve, hogy reggel 7-től tombol az energia a kicsikben, esznek, isznak, garázdálkodnak, míg a felnőttek próbálnak észhez térni. Ma reggel arra megyek be a konyhába, hogy a hűtőajtó tárva nyitva, a nappali pedig gyanús üres joghurtosdobozokkal és sajt csomagolással tele. Phoebe a szőnyegen játszadozik, Finn kezében kanál.

"Finn, te nyitottad ki a hűtőt?"
"Nem"
"Biztos?"
"Nem"
"Fiiinn! Te nyitottad ki a hűtőt?"
"I think Phoebe did, I don't know"
"Tudod miért nem szabad nyitva hagyni az ajtót, igaz?"
És akkor szem-lesütve :
"I know...because all the hideg went out of it...."

Hogy is lehetne haragudni...